2011. április 17., vasárnap

sétálunk-sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk...

tegnap végre én is elmehettem sétálni a határba a kutyákkal két szoptatás között. így hivatalosan is regenerálódott a testem szülés után. jippijééééééééééé! :)

igaz apa aggódott, hogy bírni fogom-e,de végül is jobban bírtam mint ő, szóval az amazon visszatért. :)


a levegő friss volt, bár kicsi széllel megtoldva, de mindenkinek élmény volt a közös séta. :)


érdekes, hogy az öregnek ilyenkor nincs diszpláziája, örömmel megy és ugrál. persze itthon megint sántikál, de a séták alatt kivirul. sokat gondolkodtunk rajta, hogy vigyük-e,mert azért megterhelő egy öreg kutyának, főleg, ha diszpláziás, de arra jutottunk, hogy ha nem vinnénk,az neki rosszabb lenne lelkileg. feltöltődik a séták alatt és megfiatalodik. és igen Cesar Milan-nak van igaza, nem szabad sajnálni a kutyákat, mert ők se sajnálják magukat. inkább meg kell adni nekik, azt amire szükésgük van, a lemozgatást!

persze a nagy ökörködés és vagánykodás közben elestem, Suki meg lerohant, hogy szeretgessem. :)


ez a kép már hazafele készült, itt már újra pórázon a fiúk, sajnos itt már kell, nehogy valaki feljelentsen. a szabály az szabály...

ezer hála anyósoméknak, hogy vigyáztak a 2 gyerköcre. mindenkinek ilyen anyós-após párosítást kívánok!:)

ja és amíg most ezt a bejegyzést írom, kicsi fiam FORMA-1 néző lett. úgy sorolja az autók színét, és lesi a közvetítést. apa asszem büszke rá. :) én meg elfogadom, hogy már megint szezon van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése