ma pontosan 6 éve, hogy egy közös randi során Rolanddal jól bemutatkoztunk egymásnak. én a gyorsétteremben lányos zavaromban a használt tálcák közül vettem egyet, mire ő kinevetett. ő pedig a szívószálát ejtette be a fél literes petpalackba, majd nem tudta "kiinni", én meg kuncogva nyomtam meg lazán az üveget, hogy kicsússzon a szívószál az üvegből... :) aztán már együtt nevettünk és egyszerre kezdtünk el énekelni az üzletsor közepén,mikor egy idős, borvirágos orrú, erősen bohócra hajazó, bácsi elment mellettünk,- és bárki kérdezi,azóta is ez a "mi dalunk"-, hogy: tatatadadadadatatadam-tatatadadadadatatadam-tatdadadam....
végleg akkor vett le a lábamról, amikor leszakadt az ég alja és látni se lehetett a sok esőtől, és ő, a hős elrohant a kocsihoz és az üzlet bejáratához állt vele, hogy nekem csak oda kelljen futnom, és én ne ázzak meg... akkor tudtam, hogy ő egy hős! (bár a taxissal ,aki nem akart félre állni, hogy odaférjen a kocsival, kiabált egy sort... :) )
és ennek ma van pontosan 6 éve. ennyi ideje esszük egymás lelkét, (már így székelyesen megmondva.) de jelentem, még van belőle bőven, jó sok évre elegendő...